O története

Az itt bemutatott filmet mértékadó helyen a filmtörténelem egyik kimagaslóan erotikus, ha nem a legerotikusabb filmjének értékelték. Természetesen ennek megítéléséhez időben a hetvenes évekig kell visszamennünk, amikor a francia Just Jaeckin rendező az „Emmanuelle” 1974. évi elsöprő sikerén felbuzdulva elkészítette a Pauline Réage (vagyis Dominique Aury) botránykönyvén alapuló „The Story of O”-t. A címszerepet a gyönyörű Corinne Clery-re (O) osztotta. A címben szereplő kalandok leginkább két férfihez (Rene és Sir Stephen) fűződő intim és szado-mazochista kapcsolatát mutatják be némi leszbikus epizóddal fűszerezve. A történet lényege az, hogy O milyen mértékben képes alávetnie magát szerelmei képtelen, megalázó és brutalitásba torkolló beteges akaratának. Ez leginkább a Sir Stephennel való szenvedélyes viszony közben domborodik ki, amikor a férfi folyamatosan terrorizálja, megalázza és ( mint a marhákat szokták) meg is bélyegezteti. Mindezek ellenére a hetvenes években a szexuális hullám kellős közepén bemutatott film a „The Story of O” egy rendkívül erotikus és inkább érzéki, mintsem szadista film. A korbácsolás és a többi, elvileg a megalázásra és alávetésre épülő jelenet is ízlésesen, atmoszférikusan, a legszebb softcore-hagyományokra épülve került megfogalmazásra. A jelenetek hatását növeli Pierre Bachelet gyönyörű zenéje, amely már a legelső percben megszólal olyan érzést keltve mintha egy ismeretlen, elvarázsolt kastélyba kísérne bennünket; olyanba, mint amilyenbe a film elején O is belép…és amilyenbe minden, magát sok irányba nyitottnak tartó nézőnek is érdemes belépnie.