A vacsoravendég

Icíar , Fernando és Amalia egy család. Amaliánál gyógyíthatatlan rákot diagnosztizálnak, ami jobban összehozza egymással férjét és lányát. Icíar abban a tudatban, hogy hamarosan elveszti anyját, elkezdte felkutatni és felbolygatni a múltat. Apai nagyapját, Javiert 1977-ben az ETA (egy baszk nacionalista függetlenségi mozgalom) emberei elrabolták és közel 1 hónapig fogva tartották. A családon belül erről nem esett sok szó korábban, de a lány ezúttal nem hagyja annyiban és kikérdezi apját arról, hogy ő fiatalon hogyan is élte meg azt a pár hetet teljes bizonytalanságban és abban a tudatban: lehet, már soha nem látja majd Javier papát és milyen lehetett egy ideig elveszteni fiatalon egyik szülőjét. Azonban 1977 Bilbaójában egy emberrablás és 2011 Navarrájában egy halálos betegség közel sem ugyanolyan, így kevés igazi párhuzamot tudnak vonni egymással, ám a felszínre törő érzelmek közelebb hozzák apját és lányát, a múltbéli trauma teljes feldolgozása után már könnyebben és együtt néznek szembe azzal, mit hoz számukra a közös jövő, miután elkerülhetetlenül csonkán fog maradni családjuk.