Az Angliai csata

1940 júniusa. A franciák fegyverszüneti megállapodást írnak alá a németekkel, akik erősebbnek tűnnek minden más európai hatalomnál. Az angolok is visszavonulnak, hogy hazájuk védelmére összpontosítsanak. 1940 augusztusa. Hitler egyeszséget kínál a Brit Birodalomnak, de Churchill visszautasítja, ezért a führer be akarja váltani fenyegetőzését, miszerint a német légierővel radíroztatja le az angol városokat a föld színéről. Augusztus 13-án indulnak a Hermann Göring vezette csapatok. A német légierő célja a brit hadiipar és a kikötők megsemmisítése, de a polgári lakosság között is vannak áldozatok. Csak szeptember első felében 2000 brit vesztette életét a háborúban, és 8000-et ápoltak kórházakban. Az öntelt német erők azonban megtörnek az elszántan harcoló brittekkel szemben. Így meghiúsul az "Oroszlánfóka-hadművelet" fedőnevű partraszállás is. Mivel Nagy-Britanniát nem sikerül légiháborúban legyőzni, augusztus 17-én megkezdik London bombázását. 568 német repülőgép közel 700 tonna bombát dob le a Temze-parti városra. A csata során a két hadiipar legjobb gépei mutatják be virtuozitásukat: német oldalon a Messerschmidt vadászrepülői és a JU 87-es Stukák zuhanó harci repülőgépei a britek Spitfire típusú vadászgépeivel mérik össze erejüket. 2500 német gép 650 brittel szemben. A németeknek viszont csak 30 percük van a támadásra, az üzemanyag többre nem elég.