Nem könnyű istennek lenni

Valamikor a jövőben lakott bolygóra bukkan az emberiség. Emberszerű lények lakják, földi mércével a középkor hajnalán jár világuk. Mivel ez kiváló lehetőség arra, hogy saját fejlődésünket is megismerjük, bolygó körüli pályára állítanak egy megfigyelő állomást. Néhány kutató leszáll és mintegy beépül a lenti társadalomba. Feladatuk a közeli megfigyelés, beavatkozniuk tilos. Ám amikor igazságtalansággal találkozunk, nehéz ezt megállni. Egyszóval, nehéz istennek lenni…
Egy 2134-ben fölfedezett bolygón vagyunk, annak is az Arkanar nevű országában, ahol a távoli Földről érkezett “progresszorok” élnek a bolygólakók között. Feladatuk, hogy észrevétlenül, apró lépésekkel jó irányba tereljék a társadalmat, mely itt még a sötét középkornál tart. Tilos minden erőszakos beavatkozás, gyilkosság, hatalomátvétel – a Föld titkos küldöttei csupán a felvilágosult gondolatok hordozói…
Ilyen progresszor don Rumata, aki magas rangú nemesúrként éli életét Arkanarban, s most szörnyű dilemmával néz szembe. Don Reba főminiszter létrehozott egy kegyetlen gárdát, amely szisztematikusan pusztítja az írástudókat. S miután megmérgezi a királyt, kiderül, hogy ez a tehetségtelen, szürke ember a Szent Rend bábjaként követte el szörnyű bűntetteit, s most a minden felvilágosult eszmét elutasító papok veszik át az uralmat. Don Rumata tudja – hiszen alapos oktatást kapott középkortudományból -, hogy nem akadályozhatja meg az arkanari társadalom baljós fordulatát: aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. S azt is tudja, hogy voltak már olyan progresszorok, akik hasonló helyzetben nem bírták tétlenül nézni az eseményeket: a diktatúra ellen lázadók élére álltak, vagy puccsot hajtottak végre… De sohasem jártak sikerrel.