Stockholm

1973-ban Lars Nystrom megpróbálja kirabolni az egyik stockholmi bankot. Ám az akció balul üt ki, ezért túszokat ejt – köztük Biancát, a kétgyermekes feleséget –, majd azt követeli, engedjék ki a barátját a börtönből. A túsztárgyalás azonban megakad.
Ahogy telik-múlik az idő, Lars hol fenyegeti a túszokat, hol pedig próbál a kedvükben járni. Ezáltal bonyolult kapcsolat alakul ki a túszok és a túszejtő között, különösen Biancával. A pszichológiai jelenség a Stockholm-szindróma elnevezést kapta.(A sajtó használta először, az apropó pedig az volt, hogy a túszok később a fogvatartójukkal eltöltött idő alatt kialakult szimpátia miatt nem voltak hajlandók tanúskodni ellenük a bíróságon.)